A második napom is javarészt alvással telt. A kórházi ruhánk nagyon kényelmes volt, kaptam kis kesztyűcskét is, hogy ne karmolászam össze magam.
A kosaramban is tovább folytattam az álmodozást.
De akárki akármit mond, legjobban apa ölében esett pihizni.
Estére már teljesen kidőltem, csak álmodtam és álmodtam egyfolytában.
